Hónap-tár: rövidebb nappalok, hosszabb éjszakák

a mostanság egyre többet emlegetett József Attila szavait visszhangozva tiszta szívvel leírhatjuk: az átlag, vagy ha úgy tetszik „kisember” élete Kis-Dunánál sem fenékig tejfel mostanság.

Mert mialatt az önkormányzati épületegyüttes szép új szárnyában székelő fülkeforradalmárok fi gyelmét a Márton napi vigasságok szervezése köti le, „odalenn” egyre többen érzik úgy, hogy madárnak nézik őket. Bizony madárnak, mert folyamatosan javuló közbiztonságról beszélnek, miközben mindennaposak a betörések, szélesebb szociális hálóról szónokolnak, miközben alig-alig csepegtetnek valamit a rászorulók egyre népesebb társadalmi táborának, és mesés gazdasági terveket szövögetnek, miközben az önkormányzatok tán sosem voltak olyan kiszolgáltatott helyzetben, mint ma.

„Lesz itt lúdlábtorta, libacsemegék, újbor, forralt bor, puncs, kenyérlángos, sült gesztenye, ki mire vágyik” – ígérték Csepel jelenlegi vezetői. Hogy mindez valóban volt-e, az a lapzártánk óta már megrendezett Márton nap előkészületeit látva nem kérdés. Ám akadt vajon, aki a fülkeforradalmárok által kínáltakat még megette? Merthogy mára Csepelen is „eltűnt egy gyönyörű álom. Álomkép...”