2021. december 01., szerda, Elza

Siklós Zsuzsanna és Mohay Orsolya a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény munkatársai

Kispest
2021. október 14. csütörtök Írta: Varga Ibolya

 

A Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény munkatársai Siklós Zsuzsanna (S.Zs.) történész a gyűjtemény vezetője (1994 óta), Mohay Orsolya (M.O.) művészettörténész pedig a munkatársa (2001 óta). Interjúnk Kispest születésének 150. évfordulója alkalmából megtartott helytörténeti konferencia apropóján készült.

 

Kispest büszke lehet arra, hogy a Helytörténeti Gyűjtemény tárgyi anyagát tekintve Budapest második legnagyobb gyűjteménye. Fénykép- és dokumentumanyaguk is igen jelentős. A konferencia is rámutatott arra, hogy újra felélénkült az érdeklődés a régmúlt iránt, a gyűjtemények fejlődnek.

A 150. évfordulóra szervezett helytörténeti konferencián előadások hangzottak el a dél-pesti régió kulturális hagyományairól. Hol van ebben a helytörténeti gyűjtemények helye, szerepe?

S.Zs .: A konferencia, amely a napokban zajlott, rámutatott arra, hogy a települések életében, milyen fontos szerepe van a kultúrának. A helytörténeti gyűjtemények fő szerepe többek között ezeket a kulturális hagyományokat, tendenciákat az érdeklődők elé tárni. Olyan gyorsan válik a jelen múlttá, hogy az emlékezet nehezen jegyzi meg. Hol is volt az a mozi? Tényleg járt itt ez vagy az a híres művész? Valóban működött itt ilyen egyesület, sorolhatnánk a múltidézés kérdéseit. A gyűjteményeknek feladata támogatni a közös emlékezetet, saját eszközeivel. De haladni is kell a korral, csatlakozni a különböző digitális fórumokhoz, és jelen kell lenni a közösségi médiában. Egy-egy jól elhelyezett információ felkeltheti azok figyelmét is, akik nem feltétlenül múzeumba járók.

2019-ben jártak itt a Budapesti Népművelők Egyesülete tagjai, akiket ugyancsak megleptek a a gyűjtemény működési körülményei, de rácsodálkoztak néhány különleges és ritkaságszámba menő darabjára is. Az évek során több otthona is volt már a gyűjteménynek.

S.Zs.: Még 1940-ben kezdeményezte az akkori városvezetés egy múzeum létrehozását, amely az emlékek megőrzésére, bemutatására lett volna hivatott. Ez a terv, amely a Kossuth téren képzelte el a művelődési intézmények otthonait, sajnos nem valósult meg. A háború után sokáig nem ez volt a legfontosabb kérdés, mégis 1957-ben létrejött a már a működési engedéllyel rendelkező Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény. Először a Rákóczi utcában helyezték el az első kispesti patikus, Beretvás Tamás házában. Az anyag megőrzésére, tárolására alkalmas volt ez az épület, de bemutatóhelyként nem tudott működni. A szanálás elérte ezt a területet is. 1974-ben a volt Református bérház üzlethelyiségébe került. Neve: Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény és Nagy Balogh János Kiállítóterem lett. Két funkció került egymás mellé, bár mindkettő kiállításról szólt, azonban sem a kortárs képzőművészet, sem pedig a helytörténet nem tudott kibontakozni. Mivel a helytörténeti gyűjteményeknek három fő feladata van; a gyűjtés, a megőrzés-dokumentálás és a kiállítás, ennek a tárgyi feltétele pedig egy olyan épület, amelyben állandó kiállítás és időszaki kiállítás egyaránt rendezhető. Ugyanolyan fontos a tárgyak szakszerű elhelyezése, raktározása is. 1990-után a gyűjtemény a mai KÖKI bevasárlóközpont helyén álló egykori napközis táborban került elhelyezésre, nem túl ideális körülmények közé, míg 1996-ban a Fő utca 38. sz alatti épületbe, ahol már állandó kiállítás megrendezésére is sor kerülhetett. Innen került a gyűjtemény a jelenlegi helyére.

Melyek voltak a gyűjtemény legszebb, legsikeresebb korszakai?

S.Zs.: Sok ilyen volt. A Fő utca 38-ban létrejött kiállítás volt az első állandó helytörténeti kiállítás Kispest 150 éves történetében. Szerettük a Wekerle 90 éves kiállítást a wekerlei katolikus templom közösségi házában, majd a 100 éves a Nagy Balogh János Kiállítóteremben megrendezett tárlatot, és a Templom tér templomainak történetét feldolgozó kiállítást, amelyet a volt református bérpalota kultúrtermében rendeztünk meg. Büszkék vagyunk a Gránit gyár eddigi legszélesebb termékpalettáját és történetét bemutató kiállításra a Budapest Történeti Múzeumban is. Nagyon fontosnak tarjuk az 1956-ra emlékező képzőművészeti tárlatot, amelyet a Helikon Kulturális Egyesület tagjainak kiírt pályázat eredményeként jött létre. Kiállításaink mellett büszkék vagyunk kiadványainkra, a tárlatokhoz kötődő katalógusokra is, így a KMO 90 évét feldolgozó emlékkönyvünkre. Az önkormányzat által kiadott helytörténeti vonatkozású könyvek, kiadványok tanulmányai is nagyon fontosak számunkra, mint például a Kispest képekben, Kispesti Krónika 4 évfolyama, és a legutóbbi, a Kispest 150 évét bemutató kiadvány.

Mintha megmozdult volna valami Kispesten a helytörténet ügyben, ez összefügghet egyfajta lokálpatriotizmussal?

S.Zs.: Újra felélénkült az érdeklődés a régmúlt iránt. Az internet pedig a kapcsolattartás új formája lett. Gyűjteményünknek lehetősége van közvetlen kapcsolatot teremteni az emberekkel, akik érdeklődnek a helytörténet egésze, vagy egy-egy kisebb téma iránt. Közösséget lehet építeni erre, és meg lehet szólítani, el lehet érni azokat az embereket is, akik ezek nélkül az eszközök nélkül nem találnának egymásra. Olvasva a kommentek sorát, új szempontok, adatok jutnak el hozzánk is. Egyre több kérdés érkezik hozzánk messengeren, ami gyors, közvetlen kapcsolatot jelent. Mindeközben folyamatosan átalakul az épített környezetünk, épületek sora jelenik meg, foghíjak épülnek be. Akik most költöznek erre a területre, megint egy új kispesti valóságot ismernek meg. Én úgy tapasztalom, hogy az újonnan ide költözők is nagyon gyorsan válnak lokálpatriótává, szeretni kezdik lakóhelyüket és kíváncsiak is rá.

Kerületek is összeköthet a helytörténet? Gondolok itt arra a vándorkiállításra, amelyet néhány évvel ezelőtt állítottak össze a IX., a XVIII. és a kispesti gyűjtemény az Üllői útról.

S.Zs.: Ó, az egy nagyszerű kiállítás volt. Egyetlen út, amely a Kálvin tértől Lőrinc határáig nyílegyenesen vezet. Az Üllői úton az is láthatóvá válik, ahogy a nagyváros arculatot vált. Ahogy a Ferencvárosban lakóknak vannak szép emlékei Kispestről és Lőrincről, ugyanúgy ez fordítva is igaz. Meg lehetett mutatni, hogy Budapest közigazgatásilag ugyan különböző részekre tagolódik, de mégis egy egységes egész.

Mindenhol vannak gyűjtemények, vagy áldozatul estek egy múltfeledésnek?

S.Zs.: Nem! A gyűjtemények élnek, sőt fejlődnek is. A kőbányai 2019-ben költözhetett a Kőbánya múltját reprezentáló épületbe. A hegyvidéki gyűjtemény is új helyre költözött, így is szemléltetve a kerület arculatát. Csepelen is élénk helytörténeti munka folyik. Zuglóban, a Belvárosban helytörténeti körök is működnek. Mindenhol fontos az ott élők emlékezetének megőrzése, az átalakulások megmutatása.

Hány darabja van a gyűjteménynek? Melyek a gyűjtemény legféltettebb kincsei?

S.Zs.: Tárgyi anyagát tekintve Budapest második legnagyobb gyűjteménye. Igyekszünk a tárgyi anyagot úgy bővíteni, hogy Kispest jellemző korszakait tudjuk reprezentálni. A tárgyakon túl a fényképtárunk és dokumentumagyagunk is igen jelentős. A raktározás az egyik legégetőbb problémája a múzeumoknak, így nekünk is. Az idő múlásával egyre több a tárgy, amelyeknek az állagvédelme nagy kihívást jelent. A patika bútorzata, a Nagy Balogh János eredeti grafikái, az önkéntes tűzoltó egyesület gyönyörű állapotban fennmaradt sisakja, eredeti dokumentumok, iratanyagok, újságok, és még sorolhatnánk a legféltettebb kincseinket.

Sokan meglepődtek a Gránit kiállítás, Látványtár sikerén. Mitől lettek érdekesek ezek az „edények”?

Mohay Orsolya (M.O.) A gránit edények, díszműáruk tőlünk függetlenül is mindig sikeresek voltak. Az emberek nagyon szerették – szeretik, tárgyaik napjainkig használatosak. A Gránit gyár, a gyáron belül kialakított bemutatótermén kívül nem hozott létre gyűjteményt, múzeumot. Mi tulajdonképpen ezt a feladatot vállaltuk át. Az 1973-ban, a gyár megalakulásának 50. évfordulóján rendezett kiállítás után került be az első kollekció gyűjteményünk állományába. Mi ezt fejlesztettük tovább, kezdtük el a gyár történetének alaposabb kutatását, iparművészeti jelentőségének feltárását. 2004-től folyamatosan, különféle tematikák mentén rendeztünk kiállításokat, legutóbb 2019-ben.

Az elmúlt időszakban számtalan remek kiállítást szerveztek a Nagy Balogh Kiállítóteremben.

M.O.: A kiállítóterem megalakulása óta támogatja és bemutatja a kortárs képzőművészet törekvéseit. A kiállítóterem fontosnak tartja a magyar kortárs képzőművészet átfogó bemutatását, valamint teret ad a helytörténeti gyűjtemény időszaki kiállításainak, amelynek egy része szintén képzőművészeti vonatkozású. Szoros együttműködésben dolgozunk a Helikon Kulturális Egyesülettel, számos egyéni és csoportos kiállításon láthatták munkáikat az érdeklődők.

Több alkalommal vezetett „tapintós” tárlatot, városnézést a Kispest Lámpásai Klubtagoknak. A Kós téren, a Városházán, ahol Nikmond Beáta labradorit Figuráját és Harasztÿ István, Áramláskapcsolatok című 2004-es munkáját „nézték meg”, de a Nagy Balogh Kiállítóterem kiállításait is láthatóvá tette.

M.O.: A Kispest Lámpásaival való együttműködés nagyon a szívemhez nőtt. Azt remélem, kölcsönös bizalom alakult ki közöttünk. A vakok és gyengénlátók számára ma már sok lehetőség van, létezik hangos könyvtár, és tudtommal éppen most alakul egy, a festményeket leíró, hangos állomány is. A festmények láthatóvá tétele komoly feladat, nem feltétlen segít a pontos leírás, sokszor a festményen érzékelhető érzelmi leírás vezet el ahhoz, hogy megpillanthassák a műveket. A plasztikus alkotások nagyobb teret engednek. Sétáink során végig jártuk a megmászható, közvetlenül megtapintható köztéri szobrokat, ezek az alkalmak sok örömet okoztak mindannyiunknak.

Mi az, ami itt tartja önöket Kispesten, mi ennek a területnek a szépsége?

S.Zs., M.O.: A muzeológusokat múzeumaikban választott kutatásaik tartják helyben. A nagy múzeumok igen vonzóak, azonban nem engednek teljes szakmai önállóságot, személytelenebbek. A kis múzeum anyaga egy összetett egész, amely lehetőséget ad a település teljes történetének áttekintésére, kutatására.

 

© 2008-2021 Kerületi magazinlapok. Minden jog fenntartva.