Szepesi Martina, a a XIX. kerületi Rendőrkapitányság főtörzsőrmestere

Kazincbarcikán születtem a’80-as évek legelején. Ott nőttem fel, tudatosan készültem a rendőri pályára! Érettségi után rendészeti iskolában jártam Miskolcon, majd 2003-ban Kispestre kerültem, itt kezdtem meg gyakorlati éveimet. 2004-ben „felszereltem”, azaz hivatásos rendőr lettem. A véletlen hozott ide, de azóta is köszönöm sorsnak! Egy kisebb kitérő kivételével, amikor három évig a Budapesti Rendőrkapitányság Tevékenységirányító Központjában dolgoztam ügyeletesként, itt vagyok, hamar rájöttem, az én otthonom Kispest! Hiányzott az itteni légkör, a munkatársak, a kollégáim, így visszakértem magam Kispestre. Sok mindent kaptam a kapitányságtól, mindig segítették szakmai fejlődésemet, rendőrré válásomat, és támogatták sporttevékenységemet is.

Gyakran felteszik ezt a kérdést! A nők egyre nagyobb szerepet vállalnak a különböző, férfiasnak tartott sportágakban például labdarúgás, birkózás, ökölvívás, a súlyemelés sem kivétel. Ez ráadásul olyan sportág, ami remekül jelzi a fejlődést, minden egyes apró kilogramm sikerélményt okoz. A súlyemelésben nincs más ellenfél, csak saját magad. Olykor saját határainkat feszegetjük. Elég későn, 15 évesen kezdtem a súlyemelést. Korábban kosárlabdáztam, röplabdáztam, fociztam, kerékpároztam, de szerettem volna egy kihívással teli sportágat választani. Kazincbarcikán a ’90-es években ugyancsak népszerű volt ez a sportág, sok-sok kiváló, eredményes és sikeres sportolót nevelt ki a város, a Kazincbarcikai Városi Sport Egyesület súlyemelő szakosztálya.

Szüleim úgy gondolták, nem testhez álló nekem ez, mert vékony, mondhatni filigrán testalkatú, 55-58 kilogramm súlyú kisgyerek voltam. Azt gondolták, hagyják, hagy próbáljam ki, ez úgyis csak egy hóbort, és majd tovább állok. De nem így történt! Szépen lassan elfogadták, és velem együtt részt vállaltak minden ezzel járó feladatban, ám kikötötték, csak addig csinálhatom, míg ez a tanulás rovására nem megy. Sikerült megtalálnom az egyensúlyt a tanulás és a sport között. Úgy érettségiztem le, hogy azzal párhuzamosan két magyar bajnokságra is készültem! Az eredmények láttán később megbékéltek, büszkék voltak rám.

Mikor Kispestre kerültem már aktív versenyző voltam, kollégáim így ismertek meg. Az évek során folyamatosan hozzászoktak ahhoz, hogy sportolok, olykor munkaidőben edzek, versenyekre járok, támogattak mindig. Amikor bekerültem a magyar válogatottba, akkor például felmentettek a munkavégzés alól, kikértek a rendőrségtől, és együtt edzhettem a 2008-as pekingi olimpiára készülő magyar csapattal. Azt éreztem, tisztelnek az erőfeszítésemért és a sikerek láttán elismerésüket fejezték ki.

Abban az időszakban kerültem a BKV Előre SC-be, ahol akkoriban nem kisebb nevekkel sportolhattam együtt, mint Krutzler Eszter, Tancsics László, Varga Viktória, és amelynek vezetője az olimpiai és világbajnok súlyemelő, Baczakó Péter volt. Neki is köszönhető, hogy a sportág felmenőben volt, sokan indulhattak olimpián. Sajnos ez ma már nincs így, mert a súlyemelés népszerűsége egyre inkább megcsappant. Baczakó Péter tragikus halála után megéltem egy edzőváltást, akkor lett második „anyukám”, Nagy Bernadett. Ő vitt engem végig az úton, ő folytatta a nevelésemet, és vele értem el a legnagyobb sikereimet.

Igen. Mind a mai napig kikérem a tanácsát, véleményét kazincbarcikai nevelőedzőmnek, a többszörös masters Európa- és világbajnok Pátrovics Gézának.

A magyar bajnokságokon évekig az élen voltam, többszörös junior és felnőtt bajnok vagyok.

Ha számokban akarjuk összegezni, akkor összesen 78 versenyen indultam. Aktív versenyzőként Országos Magyar Bajnokságot nyertem: 2003, 2005, 2007, 2008, 2011. Uniós Nemzetközi Európa Bajnokságon 2006-ban második lettem. Indultam Európa Bajnokságon 2006-ban 11., 2007-ben 12., 2008-ban 9. voltam. Világbajnokság is versenyeztem, és 2006-ban a 19., 2007-ben a 27. helyen végeztem.

A női súlyemelők először 1988-ben jelentek meg nemzetközi, illetve országos bajnokságokon, 2000-ben már olimpián is indulhattak. A sportág nagy fejlődésen megy keresztül, a távol-keleti országok, a kínaiak, az irániak, a törökök, az oroszok, az olaszok, a spanyolok, egyértelműen kezdik uralni a sportágat.

Nagyon változó, hiszen van, aki 25-30 év között fejezi be, de nem ritka, aki 35-40 évesen is aktív. Sőt a masters súlyemelésben vannak 80 év feletti sportolók is.

Már csak masters kategóriában versenyezhetek. A visszatérést komoly alapozásnak kell megelőznie, ennek a munkának vagyok az elején. Terveim szerint egy év még kell a maradéktalan felkészüléshez, amikor Európa bajnokságon újra elindulhatok. Az esélyeimről még nem tudok nyilatkozni, mert az mindig az aktuális mezőnytől függ, amit ma még nem ismerhetünk. Most úgy gondolom, hogy 75 kilogrammban fogok visszatérni, ami az adottságaimnak megfelelő. Ez nem sokat változott az aktív időszakhoz képest, akkor is 69-72 kilogrammos súlycsoport volt az enyém. Nem titok, szeretném hamarosan visszanyerni a régi testsúlyomat, súlycsoportomat, illetve a régi testfelépítésemet.

Heti 4 alkalommal kötelezően, azonkívül pedig amikor csak lehetőségem van rá. Minden a kisfiamtól függ, ő most az első, mert nem őt építettük be a mi életünkbe, hanem mi igazodunk hozzá. De minden alkalmat ki kell használni a mozgásra, az erőnlét növelésére, úgyhogy előfordul, ha látom, hogy apa-fia jól el játszanak otthon, fogom a futócipőt, és rövid időre „meglépek”, lemegyek futni. A versenysporttól függetlenül nagyon fontos a rendszeres mozgás, hiszen egy sportosabb, fittebb kinézet minden esetben fiatalítja a nőtt, jót tesz az ember hangulatának, ami önbizalmat ad, de még ennél is fontosabb az egészség, ami így jobban megőrizhető. Mindenképpen kell sportolni, mert ha nem így tennék, nem tudnék lépést tartani a kisgyerekemmel!

A kisbabánkra sokat vártunk, de 2019-ben végre megérkezett! Mivel a párom, aki nem szakmabéli, sportos testalkatú, életfelfogású, ezért a kicsit is tudatosan a sportra neveljük, bár most még az életkorának, alkatának megfelelő mozgásformákat folytat, úszik, ami a mozgáskoordinációját javítja, az ízületeinek pedig kifejezetten jó. A későbbiekben majd vele közösen találjuk ki, melyik sportág lenne a legmegfelelőbb a számára.

Természetesen a súlyemelés erősport, ahol fontos a mozdulat gyorsasága. Az ember alkatánál fogva alkalmas arra, hogy különböző tömeget feje fölé emeljen. A súlyemelés nem csak fizikai munka! Rengetek fegyelmet, figyelmet, összpontosítást igényel. Sokan ebben nagyon tehetségesek, ami már korai életkorban kiderülhet.

Mindig törekszem ebben is a legjobbra. Aktív időszakomban a súlyemelés többet szerepelt a médiában. Készült velem egy-egy interjú, voltam néhány televíziós műsorban pl. Fábry Showban. Előfordult, hogy felismertek intézkedés, járőrözés közben, de szerencsére ez kevés volt ahhoz, hogy „híres” legyek. Nem is hiányzik ez az ismertség. Már nem járőrözöm, jelenleg igazgatási, jogi- és szabálysértési ügyekkel foglalkozom.

A kezdeti meglepődésen kívül abszolút nem. Mindig is törekedtem a nőiességem megőrzésére, ami szerintem fontos a munka során, a hétköznapokban és a párkapcsolatokban is. Nem voltak ezzel soha problémáim. Bár férfiasabb a foglalkozásom és a sportág is, amit választottam, ha kikapcsolódásról volt szó, akkor inkább a nőiesebb dolgok érdekelnek. Szeretem az elegánsan szép ruhákat, a jó zenéket, és szívesen táncolok is.

A versenyeken lehet smink, vagy egyedi mez?

Smink az igen, de a mez mérete szigorú szabályokhoz kötött. Azért törekedtünk arra, hogy a lehetőségekhez mérten színben összhangban legyen a versenyző személyiségével, alkatával, hajával.

Milyenek ezek a versenyek?

Tudni kell, hogy míg hazánkban ez a sportág még gyerekcipőben jár, nagyon erős a nemzetközi női mezőny, egy-egy helyezésért nagyon meg kell dolgozni, küzdeni. Különösen a Közel-Keleten, de Európa más országaiban komoly hagyományai vannak a sportágnak. Gyakran indultunk nemzetközi versenyeken 40-50-es mezőnyben, ahol ezek a látszólag nem jó eredmények komoly sportteljesítménynek számítanak.

Szerencsére van! Fejlődőképes a sportág, de megfelelő támogatás nélkül nehéz lesz.