2020. június 04., csütörtök, Bulcsú

Megfosztják a közgyűjteményi, közművelődési dolgozókat a közalkalmazotti státuszuktól!

Kispest
2020. máj. 10. vasárnap Írta: Varga Ibolya

 

Az országgyűlés elé került a közgyűjteményi, közművelődési intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról, valamint egyes kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat. Hogy ezek a tervezett változások miként érinthetik a közművelődésben dolgozókat, Gábor Ilonától, a KMO igazgatójától, a Budapesti Népművelők Egyesületének elnökétől kérdeztük.

A változtatás az 1992-es, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (KJT) hatályba lépése óta a legnagyobb munkajogi változtatást jelenti a közgyűjteményi és közművelődési ágazatban. Erről a javaslatról semmilyen előzetes egyeztetés, tárgyalás sem az intézmények fenntartóival, sem a szakmai szervezetekkel nem folyt. Bennünket is váratlanul ért a kulturális intézményekben foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyának átalakulásáról szóló törvénytervezet benyújtásának roppant arrogáns módja, váratlan időpontja. A szakmai szervezetek, nagypénteken kapták meg a törvénytervezetet és húsvét utáni kedd volt a véleményezés lehetőségének a határideje. A húsvétra időzített „vita” ellentmond a kereszténység legnagyobb ünnepe szellemiségének, a munkavállalók pihenése jogának. Egyszerűen elfogadhatatlan egy ilyen fajsúlyú változtatást a koronavírus veszélyhelyzet idejére időzíteni!

Mint közművelődési szakember, mint kispesti intézményvezető, mint a fővárosi és az országos szakmai szervezetek képviselője is értetlenül állok a helyzet előtt, hogy a 2008 óta elmaradt bérrendezést miért ilyen módon és most, a közalkalmazotti jogviszony elvesztése árán, számos kedvezmény ellentételezés nélküli megszűnésével, de „cserébe”felkínált mintegy 6 százalékos béremeléssel kívánják rendezni – hangsúlyozza az intézményvezető.
Még ha rejlik is a változásban néhány pozitív lehetőség (nyugdíjasok foglalkoztatása, bértábla kötöttség megszűnése) a törvényjavaslat jelen formájában és a rendkívüli helyzetben történő tárgyalása elfogadhatatlan: a szakmai előkészítés, a szakmai szervezetekkel történő egyeztetés, a várható következmények felmérésének, valamint a működés és finanszírozás modellezésének hiánya miatt.

Számos országos szakmai szervezet fejezte ki eddig tiltakozását a javaslat ellen, de félő, hogy mint annyi más esetben, most is hiába, nem lehet megakadályozni a tervezet május végén történő elfogadását.
Arra a kérdésünkre, hogy milyen lényeges változásokat hozna a közalkalmazotti státusz elvesztése és a változások novemberi bevezetése, Gábor Ilona tételesen kiemelte a legfontosabbakat: a törvényjavaslat elfogadása esetén munkajogilag és egzisztenciálisan is rosszabb, kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül a kulturális ágazatban dolgozó közel 20 ezer munkavállaló. A közgyűjteményi, közművelődési területen dolgozó közalkalmazottak bére mindig is nagyságrendekkel maradt el a versenyszféra béreihez képest, még a kulturális vállalkozásokban realizálódó bérekhez képest is. Ezt némileg kompenzálta a közalkalmazotti védettség, biztonság (csak alapos indokkal megszüntethető jogviszony), a három évenkénti előrelépés lehetősége, a 25, 30, 40 éves közalkalmazotti jogviszony után járó megbecsülés- a jubileumi jutalom, a nyugdíjkorhatár elérésénél a kedvezőbb felmentési feltételek, utazási és egyéb más kisebb gesztus értékű kedvezmény.

Amennyiben a törvénytervezetet változtatás nélkül elfogadják, ez több ezer munkavállaló sorsát fogja negatívan befolyásolni. Éppen ezért magam, a fővárosi és országos szakmai szervezetek (Magyar Népművelők Egyesülete, Budapesti Népművelők Egyesülete) nevében is megkerestem Dr. Hiller István képviselő urat az országgyűlés kulturális bizottságának tagját, hogy módosító indítványában kérje, kezdeményezze, hogy a törvénytervezetet vegye le az országgyűlés a napirendről és bocsássa alaposabb szakmai előkészítésre, véleményezésre.

Az előterjesztés általános vitájában dr. Hiller István, Kispest országgyűlési képviselője az országgyűlés április 21-i ülésén vezérszónoki felszólalásában hangsúlyozta, hogy a járvány idején beterjeszteni egy ilyen javaslatot, ízléstelen dolog. A kulturális szféra, a könyvtárak, a színházak, a múzeumok, a levéltárak, közművelődési intézmények dolgozóinak, az előadóművészek ügyeinek rendezése ennél fontosabb dolog, minthogy a járvány közepén, egyeztetés és vita nélkül kerüljön az országgyűlés elé.
„Ez a törvény ezzel a címmel, ezzel a tartalommal februárban még nem szerepelt a kormány benyújtott törvényalkotási programjában. De akkor mégis miért került oly hirtelen az országgyűlés elé? Az összes érintett szervezet együtt jegyez 2020. április 13-ai dátummal egy összegzést, amelyben azt írják: „Ilyen módon, hatástanulmány ismerete nélkül, veszélyhelyzetben, láthatóan toldozott-foldozott módon, hibáktól hemzsegő, szakmaiatlan, meggondolatlan törvényjavaslatot benyújtani felelőtlenség. Követeljük, hogy a fenti törvényjavaslat valamennyi, a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére irányuló rendelkezése kerüljön ki a kulturális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatból. Álláspontunk szerint a már több mint egy évtizede húzódó illetményrendezés kérdését nem szabad összekötni munkatársaink közalkalmazotti státusának kérdésével.”
Ha viszont ez ennyire egyértelmű – mondja felszólalásában Hiller István, mert nem lehet mondani, hogy az érintett szervezetek félreérthetően fogalmaztak, akkor mégiscsak a miért most kérdést kell valójában megválaszolni. Majd idézett egy tanulmányból, amely szerinte a kormány politikájának egészében meghatározó szerepet játszik, hogy igen magas „...a jövedelmüket a költségvetési újraelosztáson keresztül kapók az aránya. Ezek a posztszocialista klientúra tagjai. Ezek a társadalomrészek nemcsak a költségvetést terhelik meg nagymértékben, de az újraelosztástól való függésük miatt az újraelosztás színvonalának változásaira és az ezzel kapcsolatos politikai ígéretekre is nagyon érzékenyek. Az egyik oldalon állnak a polgári nemzeti rendszerváltók, a másik oldalon az előbb idézett posztszocialista klientúra, akik közé az előbbi meghatározás szerint természetesen jelen törvényjavaslat érintett rétegei, szervezetei és tagjai tartoznak.”
Ebben az esetben igazából csak felszínesen beszélünk kultúráról. Itt valójában egy előre megfontolt, tudatosan és következetesen végigvitt ideológiai, politikai törekvésnek a lecsapódásáról beszélünk, amelyet egyébként akkor kívánnak megvalósítani, amikor bár azt az érintettek valóban egyértelműen és egyhangúlag visszautasítják, de a közvélemény figyelme érthető okokból nem erre a törvényjavaslatra összpontosul – teszi hozzá Hiller.
Ennek a törvénynek a tényleges alapja és célja ugyanis nem más, mint amit az akkori miniszter, Lázár János 2016. június 5-én a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara rendezvényén kifejtett: „Történetesen a következő években mintegy 300 ezer alkalmazottal kellene csökkenteni a közszférában dolgozók létszámát.” Ebből most 20 ezerről beszélünk. Kormány most nem a kultúrában dolgozók, a közgyűjteményekben dolgozók életkörülményei és munkakörülményei javítása miatt, hanem politikai szavazóbázisuk növelése, illetve az önökkel szemben álló gondolkodók, pártok, személyek politikai bázisának csökkentése okán teszik meg. Azt javaslom, hogy fogadják meg a szakma véleményét. Azt kérem, hogy ennek a szférának az ügyei rendezését halasszák a járvány utánra. Emlékeztessék önmagukat a beígért plusz 25 százalékra, és amikor „békeidő” van, akkor a szakmai szervezetekkel együtt itt az országgyűlésben vitassuk meg. Addig ne! – zárta felszólalását Hiller István.

 

© 2008-2020 Kerületi magazinlapok. Minden jog fenntartva.