Bemutatjuk: Lajkó István zongoraművész
Tanulmányai alatt kétszer nyerte el a Magyar Köztársaság Ösztöndíját, 2008-ban, 2009-ben és 2010-ben Fischer Annie Zenei Előadóművészeti Ösztöndías, valamint az International Holland Music Sessions a 2009/2010-es évad szólistája a New Masters-on Tour koncertsorozaton. 2011-ben a KLASSZ Zenei Iroda Tehetségek Programjának támogatottja.
- Ha jól tudom nemrég tért viszsza New Yorkból. Mivel foglalkozott odakint? Milyen tapasztalatai voltak?
A KLASSZ Tehetségek Program támogatottjaként utazhattam ki New Yorkba, hogy tovább tökéletesíthessem tudásomat Matti Raekallio irányításával. Már a Hannoveri Színház- és Zeneművészeti Főiskolán is folytattam tanulmányokat a finn professzornál, ám ő tavaly nyáron végleg befejezte németországi oktatói tevékenységét és kizárólag a Juilliard School of Music tanára lett. Ekkor kaptam ígéretet tőle további órákra New Yorkban. A zongorázáson kívül a neves intézmény oktatási rendszerébe is betekintést nyertem, doktori kutatásomhoz is új forrásokat találtam, valamint a város kulturális kavalkádját is volt alkalmam megtapasztalni. Érdekes volt látni azt is, hogy mennyiben más a kinti és az itthoni zenei élet és oktatás. Pozitív tapasztalatokkal tértem haza, de nem csodálom, hogy Bartók például nem zárta szívébe New York-ot.
- Miért éppen a zongorát választotta?
Második osztályba jártam, amikor egy szolfézstanárnő érkezett általános iskolánkba és olyan gyerekeket keresett, akik szeretik a zenét és szeretnek énekelni. Jelentkeztem és bekerültem egy egyéves zenei előképzőbe, melynek végén javasolták, hogy felvételizzek a Kispesti Zeneiskolába. Én először dobolni vagy gitározni szerettem volna, de erre akkor – tanár hiányában – nem volt lehetőség, ezért választottam egy „alaphangszert”, a zongorát. Döntésemet nem bántam meg, nagyon szeretem a hangszerem és annak hatalmas repertoárját.
- Ön szerint milyen üzenete van a klasszikus zenének a mai világban?
Nem hiszem, hogy változott volna a klasszikus zene üzenete a mai világ tükrében, sokszor csodálkozom azon, hogy akár több száz éves remekművek is mennyire aktuális mondanivalóval bírnak. Inkább az üzenetek dekódolása vált nehezebbé az átlag hallgató számára: a zene univerzális nyelv, de ha nem ápolják e közös nyelvet – csakúgy, mint az idegen nyelvek esetén – nehézkessé válik a megértése és befogadása. A közoktatás mai keretei sajnos nem elegendőek a zene megszerettetésére és a szükséges háttértudás átadására, illetve a világban tapasztalható értékválság sem javít a helyzeten. Nagyobb a szülők felelőssége, hogy milyen értékrenddel gazdagítják gyermekeiket, és nagyobb a művészeké is, hogy milyen módon viszik közelebb hallgatóságukhoz az arra érdemes alkotásokat. De bizakodó vagyok, több ismeretterjesztő és ifjúsági koncertsorozat indult már útjára, melyek nagy számban vonzzák a hallgatóságot.