Dr. Istvánfi Sándor 26 év után nyugdíjba vonul
Főjegyzők nem túl gyakran szoktak nyilatkozni a lapokban, most mégis egy nagy interjút kértünk Dr. Istvánfi Sándortól, Kispest szeptemberben leköszönő címzetes főjegyzőjétől.
- Igen változatos életút áll Ön mögött. Végzett kétkezi munkát, majd elvégezte az egyetemet, 1978-tól már részt vett a kispesti közéletben és azóta is részt vesz benne. Készült erre a szerepre?
- Abszolút nem. Már 1985-ben egyértelmű volt, hogy közvetlen politikai munkával nem foglalkozom majd, ekkor tértem vissza a jogi területre. A rendszerváltást követő első polgármester semmiképp nem szerette volna, hogy én töltsem be a jegyzői posztot. Elsősorban az itteni kollégáim felkérésére pályáztam meg mégis. Akkoriban a pályázatok úgy néztek ki, hogy ha valaki párttag volt, akkor leírta, hogy belülről bomlasztotta az MSZMP-t, ha nem volt párttag, akkor ezt írta öles betűkkel az egyoldalas pályázatába. Én egy 22 oldalas pályázatot készítettem arról, hogy miként képzelem el a jövőben a hivatali munkát. Tulajdonképpen az volt a szerencsém, hogy akit kinézett az akkori polgármester több helyre pályázott és őt korábban kinevezték egy másik kerületbe jegyzőnek. Mivel a kerületben már akkor nagyon sokan ismertek és szerencsére nem mindenkinek volt az a véleménye, hogy aki valaha is tagja volt az MSZMP-nek az alapvetően gonosz és az ördögtől való, 19 pályázó közül engem választottak ki. Ezt követően sokat kellett harcolnom azért, hogy kivédjem azokat a támadásokat, amik engem akkor értek.
- A 26 év alatt melyik időszakot tartja a legsikeresebbnek?
- Egy ilyen hosszú időszakra visszatekintve úgy tűnik a pályám, mintha egy libikókán mozgott volna. A 80-as évek végén részt vettem az átalakítások kidolgozásában, ekkor szakmailag megerősödtem. A 90-es évek elején sok konfiktussal járt a munkám, de 1994 és 2002 között például ideálisnak mondható időszak következett, persze akkor is voltak kisebb-nagyobb konfiktusok, olyan ügyek, amivel megtámadtak. Ezek egyike kapcsán felajánlottam lemondásomat, mire az akkori
testület egyhangú döntéssel állt ki mellettem. Ugyanakkor ebben az időszakban nyertem el a Kispestért díjat, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, Belügyminiszteri aranygyűrű elismerést is, a négyévente változó kurzusoktól függetlenül. 2002-ben ugyan egy szocialista polgármestert választottak meg a Kispestiek, mégis végig konfiktusom volt az akkori városvezetővel.
- Mi volt ennek az oka?
- Nem értettem egyet ugyanis azzal az irányítási stílussal, amit képviselt. 2006-ban választották meg Gajda Pétert először, vele sikerült tisztázni minden korábbi félreértést, és úgy éreztem akkor, hogy a libikóka megint felfele emelkedett. A Hivatal 2006-ban megkapta a Magyar Közigazgatás Minőség Díját. Egyéni elismerésként pedig 2009-ben kineveztek címzetes főjegyzőnek. Mindig hangsúlyoztam, hogy bár egyértelmű, hogy melyik politikai oldal mellett állok, ez a meggyőződésem a munkám során nem jelent meg. Egyébként ezt a politikai semlegességet kérem a szakmai munkában minden kollégától.
-A legutóbbi választás alkalmával sok mindennel támadták Önt, mint a helyi választások lebonyolításáért felelős vezetőt.
- Igen, a történet röviden úgy szól, hogy valaki összecserélt két szavazó urnát. Én ugyanakkor mivel nem tartom magam nyomozóhatóságnak, nem tudtam kideríteni, hogy ki hibázott, de a pozícióval járó felelősséget sem akartam áthárítani. Ezért a történtek után magam vállaltam a felelősséget és felajánlottam a lemondásomat a polgármesternek. A nálunk fejlettebb demokráciával, politikai kultúrával rendelkező országokban ez így szokás. Ha tegyük fel, Franciaországban összeütközik két vonat, akkor bár a közlekedési miniszter nem volt ott és mozdonyt sem tud vezetni, mégis elajánlja a lemondását. Én is megtettem, Gajda Péter pedig, miután megismerte a ényeket, ezt nem fogadta el. Sajnos más oldalról durva támadások értek személyemben engem, de a helyi választási bizottságot is.
- Soha nem gondolt arra, hogy más területen folytassa a karrierjét?
- Az önkormányzati törvény azt mondja ki, hogy a polgármester irányít és a jegyző vezeti a Hivatalt. Én nem akartam klasszikus értelemben vett első ember lenni, nem voltak ilyen ambícióim. Tökéletesen elégedett voltam ezzel a szakmai másodhegedűs szereppel.
- A mai viszonyok között milyen kihívásokkal kell egy jegyzőnek megbirkóznia?
- Jelen pillanatban úgy látom, hogy az abszolút bizonytalansággal. Jelentős változások várhatóak az önkormányzati rendszerben, konkrétumokat azonban még csak kevesen ismernek. Ezzel a kihívással minden jegyzőnek és a kollégáimnak is meg kell majd birkózni. A jelenlegi helyzet, ebből a szempontból, körülbelül a 90-es évek elejéhez hasonlítható. Van már új alkotmányunk, de a részletkérdésekről szóló sarkalatos törvények megalkotása még várat magára. Nem irigylem a kollégáimat, akiknek majd végre kell hajtania az új szabályokat. Ennél nagyobb kihívás talán nem is adódhat egy karrierben. Eddig minden politikai kurzus világmegváltó, modernizáló ötletekkel állt elő az önkormányzatok működését illetően. Ez sokak számára azt jelenti, hogy akkor eddig biztos nem volt jó a rendszer. Azt azonban nem tudnám állítani, hogy ezektől az intézkedésektől gyökeresen jobbá vált volna minden.
- Mihez kezd majd a szabadidejével? Nem lesz szokatlan ennyi aktív év után?
- Mindenképp tovább fogok majd reggelente aludni, de a héten többször fogok teniszezni, olvasni is. Elhatároztam, hogy angolul is tanulok majd. Azt semmiképp nem akarom, hogy a feleségem szoknyája mellett üljek egész nap. Már megkeresett néhány civil szervezet, valamint önkormányzat is hogy segítsek nekik. Ezeken kívül, mivel jónak tartom a jelenlegi polgármester programját, így ha szükség lesz rá kispesti állampolgárként, a jelenlegi nehéz politikai helyzetben szívesen segítem annak végrehajtását.
- A munkáján kívül mi köti Kispesthez?
- Leginkább az, hogy itt születtem a Jahn Ferenc utcai kórházban és mindig itt is éltem, itt jártam általános és középiskolába, az első munkahelyem is itt volt. Hatvan év Kispest.
- Akkor nem véletlen az irodája falán lévő felirat „Kispest nagy élvezet!”.
- Nagyon sokaknak tetszik ez a mondat, mindenki azt hiszi, hogy én találtam ki, pedig nem így van, ez egy idézet. Amikor a Budapesti Honvéd 4-1-re megverte az Ajaxot, akkor ez volt a Népsport szalagcíme. Azóta ezt a szlogent átvettem és használom.