Lőrinci gimnazisták voltak

A 84 éves Mészáros Sándor gyémántdiplomás vegyészmérnökkel otthonában találkoztam, amelynek berendezése, tökéletesen jellemezte egyéniségét. A mérnök fiatalos hévvel mesélt múltjáról, jelenéről, de a jövőre vonatkozó számtalan tervéről is. Szinte vibrált körülötte a levegő, amikor beszélt, magával ragadva hallgatóját. A fiatal Mészáros az általános iskola után az „ifjú” Magyar Királyi Gimnáziumba iratkozott be, amely akkor még a Wlassics Gyula iskola épületében kapott helyet.

Az iskola akkori tanárainak nevét (Szesztay tanár úr, Szafi bácsi, Győrfi Imre és dr.Bóta Károly) a lőrinciek idősebb korosztálya a mai napig nem felejtette el. Mészáros Sándor 1950-ben szerzett vegyészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem szervetlen kémia tagozatán. Pár hónapos kitérő után az első (és utolsó) munkahelye az Egyesült Izzó lett, amely meghatározta további életét és munkáját; az elektronikával jegyezte el magát egy életre. Lelkes közreműködője volt a Landler Jenő Főiskola esti mérnökképzőjének, míg a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola nappali tagozatán 1970-től 1996-ig tanított, mint másodállású főiskolai tanár. A Híradástechnikai Tudományos Egyesületben 1968-ban a vákuumtechnikai szakosztály elnöke lett. Munkásságáért Puskás Tivadar és Pollák Mihály díjban részesítették.
Ő az, aki számtalan tudományos publikációja mellett először állított össze amatőr módon televízió vevőkészüléket. Munkája egyben nemcsak hivatás volt számára, hanem hobbi, szórakozás, amit ma sem hagyott abba. Mint vákuumelektronikai szaktanácsadó több cégnél érdekelt, „szabadidejében” pedig robottechnikával, plazmagömbök készítésével és különböző elektronikai eszközök gyártásával, felújításával foglalkozik.
2010-ben ünnepélyes keretek között vette át gyémántdiplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem aulájában, majd ugyanitt rendezték meg Mészáros Sándor 60 éves életmű kiállítását. Életét, munkásságát,- amely több mint nyolc évtizedet ölel fel – nem egy cikkben, de egy vaskos kötetben is nehéz lenne valósághűen visszaadni úgy, hogy reális képet kapjunk egy olyan emberről, aki mindig mozgásban volt, mindig az újat kereste, segíteni akart a fiatalokon és az örökös „kíváncsiságával”, kutatásaival sok olyan találmányt tett le az asztalra, ami előre vitte hazánk technikai fejlődését.
Jelenleg lányával és három unokájával él.