Kispest önkormányzata nem véletlenül tűzte napirendre a képviselő-testület legutóbbi ülésén, a Kispesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF) újjáalakítására, tagságára és feladatainak meghatározására készült anyagot, és osztotta meg tájékoztatásképpen a Fővárosi Drogstratégiát. Mind az előterjesztés, mind pedig a fővárosi stratégia ellenállást, vitát váltott ki, és gyakran félreértéseket, csúsztatásra okot adó vélemények megfogalmazását hozta a kispestiek által használt közösségi médiafelületeken.
Mivel az előterjesztő, betegség miatt nem tudott a képviselő-testület ülésén részt venni, álláspontját, véleményét a témáról kifejteni, ezért Vinczek György, szociális ügyekért is felelős alpolgármestert kérdeztük, miként gondolkodik a kerület a társadalmat, szinte minden korosztályt és réteget, egyre jobban érintő és nyomasztó problémáról.
Tisztázzunk néhány fogalmat! Mi a KEF?
2017. február 28-án a képviselő-testület egyetértésével, a kerületi rendőrkapitányság kezdeményezésére, a „Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen" elnevezésű, a
Nemzeti Drogstratégiáról 2013-2020. szóló 80/2013. (X.16.) OGY határozat alapján a KMO Művelődési Ház és a BRFK XIX. Kerületi Rendőr-kapitányság között létrejött együttműködési megállapodás megkötésével, létrejött a XIX. kerületi Kispesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórum. A KEF tehát nem más, mint egy helyi szintű tanácsadó és egyeztető fórum, szakmai munkacsoport. Tevékenységével igyekszik összhangot teremteni a drogprobléma visszaszorításában alapvető fontosságú öt terület, a közösség és együttműködés, a megelőzés; az
ártalomcsökkentés, a gyógyítás, rehabilitáció, valamint a kínálatcsökkentés szervezeteinek és
intézményeinek a munkájába.
Miért éppen a KMO volt ennek bázisa?
Ennek ugyancsak egyszerű a magyarázata: mindenféle drogstratégia nélkül, felismerve a kábítószer adta veszélyeket, társadalmi feszültségeket, feladatokat, a KMO-ban majd harminc esztendeje, 1997-től saját fejlesztésben folyik egy minden szempontból különleges és sokak által is használt, hasznosnak tartott prevenciós program, a Mondj nemet!. Így 2017-ben kézenfekvő volt, hogy ők lesznek az együttműködés alapkövei.
De akkor mi a baj a KEF-fel?
A képviselő-testület legutóbbi ülésén csupán a fórum „rendbetételének”, újjáalakulásának szükségességére mondott igent, és fogadta el. Erre azért volt szükség, mert a tagok kicserélődtek a KEF-ban. Stratégiát nem fogadtunk el! Tájékoztatásképpen tettük az anyag mellé a Fővárosi Drogstratégiát, mert mi úgy gondoljuk, hogy a ez fontos olvasmány akkor, amikor a kormánynak viszont nincs élő drogstratégiája, mert a korábbi már lassan egy esztendeje lejárt, újat pedig még, valamilyen oknál fogva, nem alkottak.
Miért tiltakoznak sokan a Fővárosi Drogstratégia ellen, miért nevezik „agyrémnek”?
Komoly felfogásbeli különbség van közöttünk. Ezt az anyagot én személy szerint jónak tartom. Mindamellett, hogy mi is zéró toleranciát fogadunk el a kábító- és a illegális tudatmódosító szerek előállításával, terjesztésével és használatával szemben, nem dughatjuk a fejünket a homokba, nem tehetünk úgy, mintha a drogmentes város célkitűzése csupán tiltással, a törvény szigorával, rendőri intézkedésekkel maradéktalanul megvalósulhatna. Sajnos nem!
A fővárosi anyag kiváló, a problémát összefoglaló helyzetelemzés és cselekvési lehetőségi javaslat, jó alap a továbbgondolkodásra, a kerületi stratégia kidolgozására. Sőt, az anyag a kerületeknek is címez, javasol, ajánl feladatokat. Ezek az ajánlások egytől-egyik jól beilleszthetők a mi általunk megfogalmazott intézkedési tervünkbe.
Melyek a legfontosabb vitapontok?
Mi kezdettől fogva, amióta itt Kispesten kábítószer-megelőzésben részt veszünk azt valljuk, hogy az önkormányzatnak és intézményeinek, de helyben az oktatási-, sport, kulturális- és szociális intézményeknek elsősorban a kábítószer-fogyasztás ellen kell védekeznie, nem a terjesztést megakadályozni, mert az rendvédelmi feladat. Úgy kell alakítani, legfőképpen a gyerekek, a fiatalok és a családok életét, hogy eszébe se jusson senkinek kábítószerhez vagy egyéb tudatmódosító eszközhöz nyúlni! Mi a megelőzésre, a prevencióra fektetjük évtizedek óta a hangsúlyt. Nyújtsunk élhető környezetet, elfoglaltságot az itt élőknek, hogy kiegyensúlyozott legyen az életük, sportolhassanak, közösségben tudjanak élményeket szerezni, hasznosan tölthessék idejüket!
A fővárosi anyagban erre találunk számtalan példát, lehetőséget, amit sokan nem akarnak megfelelően értelmezni, értékelni.
A látható gondok és tapasztalható jelenségek ellenére elmondhatjuk, hogy a kerület, adottságainál fogva nem rendelkezik olyan szórakozási lehetőséggel, intézményekkel, amelyek koncentrálhatnák a kábítószer-fogyasztás és -terjesztés lehetőségét.
Egyik ilyen pont például a tűcsereprogram?
Ez az egyik legjobb példa, hogy könnyű kijelenteni a zéró toleranciát, ám ennek van egy másik oldala is. Számtalan civil szervezet komoly tapasztalattal rendelkezik, különösen itt Budapesten, és ők már évtizedek óta végzik a prevenciós tevékenységet, amely sokszor társadalmi ellenállásba, meg nem értettségbe ütközik. Biztosan állíthatjuk, hogy nekik sohasem volt az a céljuk, hogy Magyarországon legálissá tegyék a drogterjesztést, fogyasztást, bár mintha sokan ezeket a szervezeteket is ezzel vádolnák, pedig szó sincs erről!
Sokkal inkább arra törekszenek, mert felismerték, és szerintem is ez a jó út, ha már valaki ebben a helyzetben van, drogfogyasztó, és ezzel a saját egészségét is veszélyezteti, ezért inkább óvni, mintsem megvetni kéne!
A tűcsereprogram nem azt jelenti, hogy több fogyasztásra biztasson, hanem éppen az, hogy ha már használod, és ameddig „nem jössz le a szerről”, azt tedd a lehető legbiztonságosabb körülmények között, legalább ne tedd ki magad a fertőzéseknek, egyéb mérgezéseknek! És ez nagyon fontos nézet- és felfogásbeli különbség.
Erről differenciáltan kéne gondolkodni, nem csak populárisan, gyakran megvetően!
Igen, az egy következő lépés, feladat, hogy ezek az eszközök, ne kerüljenek, kerülhessenek a közterületre, a játszóterekre!
Lehet eredményeket majd elérni?
Néhány kisebb díler látványosnak kikiáltott, médiában bemutatott elfogásával, biztosan nem. Itt és a nagyvilágban sokkal nagyobb, rendszerszerű a probléma...
A legnagyobb gond, hogy számtalan ember jelenleg is drogfogyasztó, hogy ő velük mi lesz? Az csak egy dolog, hogy rendőri intézkedésekkel megakadályozzuk őket a fogyasztásban, de az ő egészségük, rehabilitációjuk, társadalmi kezelésük, visszaillesztésük komoly feladat marad. És ez nem csak az egészségügy feladata, hanem szociális gondozás is!
Ezek a kábítószer elleni küzdelemben egyformán fontos feladatok! A helyi társadalomnak erre figyelnie kell, országosan meg pláne!
