Puszirablók: Tóth Réka és Vig Balázs meseíró

A kispesti Eötvös iskolába járó negyedik osztályos Tóth Réka életének egyik legfontosabb pillanatainak lehettek szem- és fültanúi a Kincses Sziget- Kispesti Gyermek Bolhapiac januári programjának résztvevői: Réka, aki tavaly decemberben második helyezést ért el a Móra Könyvkiadó rajzpályázatán, személyesen is találkozhatott Vig Balázs íróval, akinek legújabb könyve, a Puszirablók meséi ihlették meg.

A fiatal író, miután mindenkivel aláíratta az óriás-vászon jelenléti ívet, a „turnéterítőt”, mesehallgatáshoz bemelegíttette és átmozgattatta a kicsik és a nagyok fülét, bemasszíroztatta a fantáziákat, felkészíttette a lelkeket, lekuporodott a díszterem padlójára, és belekezdett a mesébe.

Úgy kezdi az előadást, hogy apró gyakorlatokkal közösen felkészülnek a mesehallgatásra!

Azt gondolom, hogy ez nagyon fontos. Mert ha a hétköznapokban, mindig ugyanabban az időpontban, meseolvasás előtt tartunk ilyen, vagy ehhez hasonló közös, vicces tevékenységeket, akkor az a család örömére természetessé, rendszeressé, a szó jó értelmében rutinná válik. Tulajdonképpen mi felnőttek is ugyanezt tesszük, amikor egy jó kávé, tea, esetleg egy pohár bor, halk zene mellett leülünk olvasni.

A program elején Tóth Rékával találkozott, emlékszik a kislány rajzára?

Igen, mert én is tagja voltam a zsűrinek, és már akkor nagyon tetszett, ezt el is mondtam neki. Rékától tudom, hogy ők gyakran részt vesznek pályázatokon, mert a tanító nénijük, ezúton is köszönet érte neki, figyeli ezeket a lehetőségeket, és biztatja a gyerekeket az olvasásra és a rajzolásra.

Van sejtése arról, hogy hány aláírás került rá már erre a „jelenléti ívre”?

Azt tudom biztosan, hogy a tavaly tartott 105 előadáson mintegy ötezer gyerekkel találkoztam, ami egy nagyszerű dolog. Ez pedig már az ötödik beszámozott „turnéterítő”. Ez nekem nagyon fontos emlék, csakúgy, mint a gyerekektől kapott levelek, rajzok.

A gyerekeket és az előadást látva, ez azért több, mint üzleti vállalkozás csupán azért, hogy jobban fogyjanak a könyvei!

Jóval, jóval több annál! A szerzők sokáig azt gondolták, hogy azon kívül, hogy megírják könyveiket, nincs más dolguk, mert az író elsődleges feladata, hogy írjon. Szerencsére mostanában már sokan előmerészkedtek az elefántcsonttornyaikból. Nekem ez nem okoz nehézséget, nem teher, sőt. Azt tapasztalom, hogy a gyerekek nyitottak arra, amit csinálok, érzik, hogy nagyon szívesen foglalkozom, játszom velük. Az elképzelt mesék mellé ez egy igazi kézzelfogható élmény, amikor rácsodálkozhatnak az új könyvek illatára is. A legjobb visszajelzés az, amikor azt hallom, hogy a könyveim (Három bajusz gazdát keres, A rettegő fogorvos és a Puszirablók) bemutatói után a gyerekek kedvet kapnak az olvasáshoz, az alsó tagozatos tanító nénik pedig beillesztik az ajánlott, vagy kötelező olvasmányok közé ezeket a mesekönyveket.

Hogyan lesz valaki puszirablóíró?

Azért felvételiztem magyar szakra, hogy legyen néhány háborítatlan évem, amelyet olvasással és írással tölthetek. Szerencsére sok segítőm akadt, és egy nagyon hasznos szakmai „műhely” alakult körülöttem az egyetemen. Akkoriban kezdtem a Három bajusz gazdát keres címűn könyvemen dolgozni. Hamar kiderült, hogy a történetközpontú próza áll hozzám közel. Ebben a műfajban, ezekben a gyerekeknek szóló írásokban megtaláltam saját stílusomat, hangomat. Szerencsére nagyon természetesen jönnek a különböző történetek. Nem munkának tekintem az írást, hanem olyan lehetőségnek, mely során én is katartikus élményeket élhetek át. Nagyon élvezem, és a visszajelzések alapján az olvasóim is értékelik, hogy nem csak a gyerekeknek szólnak a mesék, hanem az egész családnak. A szülők és a nagyszülők is megtalálják bennük a vicces kikacsintást, a humort.

Mikor jelentkezik újabb kötettel?

Épp a napokban fogadta el a kiadó a legújabb kéziratomat. Ha minden a tervek szerint alakul, idén szeptemberben érkezik az új mesém, amely az óvodás és a kisiskolás korosztályt szólítja meg elsősorban. Az sem kizárt, hogy egy sorozat is kerekedhet az új meséből.